Sokszor előfordul, hogy egy beszélgetés egészen máshogy alakul, mint ahogy az ember várná. Így történt akkor is, amikor Annával leültünk egy rövidnek induló interjúra arról, hogyan alakítja a mindennapi munkáját az iratrendezés. Azt hittem, néhány praktikus megjegyzést hallok majd arról, hogy mapparendszer, dátumozás meg fióktisztítás, de pár perc után világossá vált, hogy ez a történet valójában sokkal mélyebbre vezet. Anna mesélni kezdett arról az időszakról, amikor a papírkupacok már nemcsak az asztalát, hanem a gondolatait is elborították. Arról, hogyan jutott el odáig, hogy minden reggeli munkakezdés egy kisebb belső sóhajjal indult, mert tudta, valahol a papírok alatt lappang valami fontos, amit bármikor előkérhetnek tőle. Ahogy hallgattam, egyre inkább az volt az érzésem, hogy nem csak Anna történetét hallom, hanem egy olyan mindennapi küzdelmet, amelyben a legtöbben magunkra ismerhetünk. Az iratrendezés nála nem csupán egy rendszerezési feladat volt, hanem egy hosszú folyamat, amelyben megtanulta visszaszerezni a kontrollt, és újra kézbe venni a saját munkakörnyezetét.